WeBible

1 - És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2 - Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

3 - És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

4 - Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

5 - De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6 - A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

7 - Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8 - Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9 - Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

10 - És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

11 - Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

12 - És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

13 - Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14 - Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15 - Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

16 - És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

17 - Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18 - Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

19 - Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

20 - És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21 - Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22 - És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

23 - Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

24 - Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

25 - Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

26 - Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

27 - Legutoljára pedig az asszony is meghala.

28 - A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29 - Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30 - Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31 - A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

32 - Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

33 - És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

34 - A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

35 - És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

36 - Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 - Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38 - Ez az első és nagy parancsolat.

39 - A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 - E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41 - Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

42 - Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

43 - Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44 - Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45 - Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

46 - És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.